Szerelem első látásra

Szerelem első látásra, bizony ez történt. De hogy is történhetne máshogy amikor az ember meglátja a sok kis fehér szőrpamacsot rohangálni a zöld fűben. Ekkor a kis zsiványok 5-6 hetesek lehettek. Megálltunk és a gyerek már be is lelkesedett. Bementünk az udvarba és megismerkedtünk a gazdikkal. Nagy szeretetben meséltek a kis fiókákról, akik közbe fel alá futkároztak a pihe-puha bundijukkal. Az anyuka méltóságteljesen hűsölt, már akkor megfogott a nyugodsága és szépsége.
A kislányom először a 6 kiskutyát fárasztotta le, majd a nagyot. Mikor már mindenki elaludt akkor jöttek a kiscicák :)
Azthiszem szerelem volt első látásra, meg is egyeztünk az időpontban mikor fogunk a kislány kutyusért jönni. Postán küldtünk egy kis takarót neki, ez bekerült az alomba, így némi otthon és anyuka szagot is hozhattunk magunkkal. Most pedig lássunk pár képet az első találkozásról

Kiválasztás és barátság

A kutya kiválasztása és már az elhatározási is némi bizonytalanságot okozott bennem. Nekem volt kutyám, gyerekként sokszor voltak a hű társaink. Viszont tudtam azt is az emlékeim alapján, hogy mit szeretnék nagyon másként csinálni. Mindenképpen családi kutyust szerettem volna, akire mindannyian családtagként tudunk tekinteni. Alapfeltétel volt a barátságos családi jellem, így háttérbe szorult a házőrzés :)
Sok sok kutyus fajta jellemzést olvastunk végik az interneten. Egész jó kis összehasonlítások vannak, pl mennyire nagytermetű, mennyire házőrző, mennyit és mikor ugat, hogy viszonyul a gyerekekhez... El kell hogy meséljek egy kis történetet ami szintén közrejátszott a választásnál. A lányommal egy díszburkolatos boltban voltunk, akkor volt kb 6 éves. A bolt udvarán egy édes kis tacskószerű kutyus jött oda hozzánk, nagy farok csóválással és ahogy közel ért mindjárt hátra is vágta magát, várva a jól megérdemelt vakargatást. :) A kislányom ettől függetlenül rettegett és csak szorította a kezem. Akkor lett világos számomra, ogy a félelme a kutyáktól inkább csak tapasztalatlanság. Nem érti a jelzéseit, ettől persze lehet hogy továbbra is meglesz a tartás az idegen kutyusoktól, de talán megtanulja majd a jeleket, a viselkedést a kutyákkal. Gondoltam ez segíteni fog számára boldogulni majd. Viszont megtapasztalhatja azt a szeretetet, feltétlen rajongást és társaságot, amit egy négylábú tud adni. Ma bizton állíthatom, sikeres volt a terv.

A fajta választásunk a Golden Retriever lett. Olvastam előtte olyan kutyusról ahol pl a kutya elfogadja a gyerekeket, de maga alá sorolja a falkában. Vagy hogy pl terelgeti a gyerekeket, szóval ez fontos dolog. A goldik a magas integilenciájukról, taníthatóságukról és családcentrikusságukról híresek, így belevágtunk. Most itt nem szeretnék a törzskönyves, fajtiszta, korcs dolgokról írni. Utánanéztünk a neten és nem messzire városunktól találtunk is egy kiskutyafalkát :) így hát megbeszéltük hogy elmegyünk megnézni a kutyákat. Kicsit félve ugyan, hiszen a gyerek nagyon nagyon félt és bevallom őszintén én is féltem a kislány hogy fog viszonyulni az állatokhoz, az anya állathoz.
És akkor meg is érkeztünk ...