A kutya kiválasztása és már az elhatározási is némi bizonytalanságot okozott bennem. Nekem volt kutyám, gyerekként sokszor voltak a hű társaink. Viszont tudtam azt is az emlékeim alapján, hogy mit szeretnék nagyon másként csinálni. Mindenképpen családi kutyust szerettem volna, akire mindannyian családtagként tudunk tekinteni. Alapfeltétel volt a barátságos családi jellem, így háttérbe szorult a házőrzés :)
Sok sok kutyus fajta jellemzést olvastunk végik az interneten. Egész jó kis összehasonlítások vannak, pl mennyire nagytermetű, mennyire házőrző, mennyit és mikor ugat, hogy viszonyul a gyerekekhez... El kell hogy meséljek egy kis történetet ami szintén közrejátszott a választásnál. A lányommal egy díszburkolatos boltban voltunk, akkor volt kb 6 éves. A bolt udvarán egy édes kis tacskószerű kutyus jött oda hozzánk, nagy farok csóválással és ahogy közel ért mindjárt hátra is vágta magát, várva a jól megérdemelt vakargatást. :) A kislányom ettől függetlenül rettegett és csak szorította a kezem. Akkor lett világos számomra, ogy a félelme a kutyáktól inkább csak tapasztalatlanság. Nem érti a jelzéseit, ettől persze lehet hogy továbbra is meglesz a tartás az idegen kutyusoktól, de talán megtanulja majd a jeleket, a viselkedést a kutyákkal. Gondoltam ez segíteni fog számára boldogulni majd. Viszont megtapasztalhatja azt a szeretetet, feltétlen rajongást és társaságot, amit egy négylábú tud adni. Ma bizton állíthatom, sikeres volt a terv.
A fajta választásunk a Golden Retriever lett. Olvastam előtte olyan kutyusról ahol pl a kutya elfogadja a gyerekeket, de maga alá sorolja a falkában. Vagy hogy pl terelgeti a gyerekeket, szóval ez fontos dolog. A goldik a magas integilenciájukról, taníthatóságukról és családcentrikusságukról híresek, így belevágtunk. Most itt nem szeretnék a törzskönyves, fajtiszta, korcs dolgokról írni. Utánanéztünk a neten és nem messzire városunktól találtunk is egy kiskutyafalkát :) így hát megbeszéltük hogy elmegyünk megnézni a kutyákat. Kicsit félve ugyan, hiszen a gyerek nagyon nagyon félt és bevallom őszintén én is féltem a kislány hogy fog viszonyulni az állatokhoz, az anya állathoz.
És akkor meg is érkeztünk ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése